KT #1 II Adj 20 percet magadnak

9. rész

V pov

Az izgalomtól lecsihadva mindenki a dolgára vonult. Mi Sugával kidőltünk a nappaliban, pontosabban a kanapéra én az egyik, ő a másik végére. Furcsa ez a távolság tartás, remélem bántottam meg bármivel is. Végül bizakodva, hogy csak megcsípte egy darázs közelebb húzódok hozzá, mire mosolyogva pillant rám, majd figyelmét ismét a magazinnak szenteli.

-          Mit nézegetsz?- kérdem az újságra pillantva, amiben valami ajándékozós cikk volt.

-          Semmit!- csukja be és a távoli asztalra hajítja. Csodálkozva nézek rá erre csak pirosló arccal karolja át vállam és én közelebb bújok hozzá. Ezt most mire véljem?

-          Kora esti hírek: Üdvözöljük hallgatóinkat és nézőinket egyaránt. Ismét friss hírekkel érkeztünk Dél- Koreáról. - kapcsolja be a tévét Jin és úgy felhangosítja, hogy a behalja a konyhába, ahol még mindig RM-mel főzőcskéznek, már vagy két órája .. - Megnyílt az első szupermarket, ahol csak pizsamába lehet vásárolni. Elefántok trappoltak végig Busanban, ezért bezár a cirkusz…- sorolja az érdektelenebbnél érdektelenebb híreket, egy viszont megütötte a fülem: Cső törés Szöul leghíresebb fotó irodájában, több milliós károk érték a céget.

-          Itt voltunk fotózáson!- mutatok a tévére, ahol a kárról késült fényképet hada sorakozik fel.

-          Aha. - pillant a tévére Suga, látszik rajta mennyire izgatja a dolog.

Rap Monster pov

Nyugtatás szándékával, mert látom rajta egy ideje, hogy valami nincs rendben, ha nem is mondaná el miért, még akkor is megtudnám érteni és segíteni szeretnék neki. Csakhogy belőle mindent harapó fogóval kell kihúzni.. Magába tartja a dolgokat.

-          Mi a baj mostanában?- kérdeztem kicsit feszengve, remélve hogy nem „Semmi!” lesz a válasz.

-          Nem sok. - Na az már valami.. ez nehéz lesz .- Ömm csak sokat idegeskedek mostanában- nyögte ki tarkóját vakargatva.

-          Akkor ne idegeskedj!- válaszoltam gyorsan és igencsak értelmesen szép volt RM..

-          Ühüm.- kúszik meg arcán egy halvány mosoly.

Itt nem segítenek a szavak.. Mögé megyek és átkarolom derekát, miközben ő csirkét süt természetesen olajban, remélem érintésemre ugrót meg, bár ha rá csapódott az olaj. Akkor én kezelem le a sebét.

-          Rád csapódott?- kérdeztem nyakába bújva.

-          Nem- motyogta.

-          Kész - fordult meg hirtelen.

Pont szembe találkozok vele, továbbra is tartom derekát és szemezünk egymással, ravasz vigyor terül el számon, amit észre véve nagy levegőt vesz, szemébe meredek, míg ő inkább lefele tekinget, bizonytalanul hajolok ajkára és csukom be szemem.  

Jin pov

 Jimin. Jimin. Jimin.  Jimin.  Miért ilyen? Vajon mióta ilyen? Mióta titkolózik? Miért pont én? Félnem kéne még tőle? Efféle kérdések ezrei sorakoznak bennem, miközben Namra kéne figyelnem. Hiszen ajkaimra hajol, meg nem vagyok túl érdekes társaság, mégis itt van előttem és nyugtatni próbál, vagyis szerintem ez a szándéka. De nincs most hangulatom hozzá, azért mégsem akarom megbántani, de csak Jiminre tudok gondolni fojtogató ez az érzés, lehet jobb lett volna, ha el se mondja ezeket.. bár akkor még mindig szoronganék, most meg csak tudatlan vagyok és válaszokra várok. Azért remélem ő nyugodtabb, mint én, bár szerintem egyedül görnyed a szobájában. Tényleg, jó lenne tudni azt is, hogy: Mi váltja ki belőle azt az izét? Hogy is nevezte Jimin? Meg van Őnek hívta, lehet nem tudja, hogy… Kwan igen Kwannak nevezi magát, az az bizonyos személyiség.

-          Mi van már?- kérdi tőlem szégyellve tarkóját vakargatva, mire én inkább lesütöm tekintetem.

-          Sok minden jár a fejemben… nincs ehhez kedvem.

-          Gondolj.. csak rám!- vigyorgót Nam, ami nekem is halván mosolyt csalt arcomra.

-          Beszélgetni akarok.

-          Mond, én meghallgatlak! - mondta nyugodt hangon.

-          Ne haragudj!- motyogom.

Nagyot sóhajtok, majd leveszem magamról kezét és kiviharzok a konyhából. Most jó nagy bunkó voltam, ez jó ezután emésztgethetem ez is..

Egyenesen Jimin szóbája felé veszem az irányt.

-          Kikapcsolhatom a tévét vagy még hallgatod?- szólt utánam Tae.

Meg is feledkeztem a tévéről.

-          Persze, kikapcsolhatod.

Megállok Jimin ajtaja előtt. Hallom, hogy Hobival beszélgetnek és még azt hittem egyedül van. Remélem hamar végeznek, majd jövök később.. Na mindegy, indultam volna vissza Namhoz, de pont ki jött a kissé elkeseredett Hoseok. Én meg azonnal bementem Jiminhez.

-          Nem baj ha..?

-          Nem, gyere csak.

Becsuktam az ajtót és leültem mellé az ágyra.

-          Mi történt Hobival? Veszekedtettek?- érdeklődök, mert ő se fest szebben az említettnél.

-          Neem, majd elmondom. - hajtotta le fejét. - De tudom, hogy nem emiatt jöttél mit szeretnél tudni?- mered egyenesen szemembe.

Legalább nem köntörfalaz.. Nagyot sóhajtok, hogy kitudja nyögni egy értelmes kérdést a sokk értelmetlen közül.

-          Mióta van ez így… tudod?

-          Ömm- gondolkodott- Régóta… de téged csak mostanában talált érdekesebbnek.. Ő.

-          Kwan?

-          Milyen Kwan?- nézett rám értetlenül.

-          Mikor beszéltem vele úgy mutatkozott be, hogy ő: Kwan.

-          Még neve is van?!- lepődött meg. - Ráadásul erőt jelent- gondolkodót el.

-          Jah, és.. női név.

-          Mi a ****?!!

Végül egy jó ideig faggattam és mindenre választ kaptam, amire akartam. Persze mikor belejött a beszélgetésbe kiderült, hogy: úgy érzi, kedveli Hobit. Ezen nem lepődtem meg, de mikor közölte, hogy ÚGY kedveli akkor igen.. még a le nem nyelt vizemet is kiköptem, ami neki nagyon tetszet..

Most már tudja, hogy szereti viszont fél, hogy a betegsége rossz hatással lenne kettőjükre, megnyugtattam, hogy itt vagyok én és adtam neki egy adag fejmosást biztattam, hogy beszéljen vele, hiszen másodjára kudarcba fulladt harmadjára csak nem fog. Majd elláttam pár jó tanáccsal, némi etikával és felvilágosítással. Mire közölte, hogy: Már nem szűz..

Hope pov

A fürdőbe mentem és a tükörbe nézegetve magam próbáltam, rá jönni, hogy: Ügye csak én lehetek ilyen szerencsétlen balfék, akinek nem viszonozzák a szerelmét?! Mit csináltam már megint?! Eddig nem tudta, mit érez, jó fogjuk rá, hogy azt még elhittem neki, de, hogy most azt mondta „ Fél magától” ezt kapd ki, inkább félne tőlem.. Mi az, hogy saját magától?!- Vágtam ököllel a csempébe-  Ugyan már, legalább mondaná meg, hogy nem meleg, ha nem az, de pedig az nagyon is.. Szerintem végül is.. Na bazd, lehet még én láttam rosszul mi?!  Ohh, hogy az a.. – kezdtek potyogni könnyeim és a falnak dőlve görnyedek össze. - Talán vak lennék, de hát ő is vonzódik hozzám.  Ő ennyire érzéketlen vagy nem tudja, hogy szeretem, túl sokszor fogdosom, a lelkét végül is nehezebb megérinteni. Remélem Namnak, azért jobban mennek a dolgai, ő jobban passzol Jinhez, mint én Jiminhez. Ügye nem passzolok hozzá? Ez lenne az oka? Neki sárga a haja nekem meg barna, ő alacsony én magas, neki kockás a hasa nekem pufi.. Az ellentétek nem vonzzák egymást nem? Vagy ez csak a tündérmesébe igaz, a való élet meg agyon basz?! Ki kéne egészítenünk egymást, másnak sikerült, nekem miért ne mehetne? Az élet a melegeket is támogatja nem de?- Könnyeim sűrűn potyognak, pólóm ujjával törölgetem arcom – Na, mi van már zokogjak hangosabban, nem hallod, ahogy így is szenvedek, kínozni akarsz?! Háá.. tudom én, miért is ne. Nem létezik, hogy minden hiába volt, nem létezik, hogy nem veszi észre mennyire loholok utána, lépten nyomon követem.. Ezek szerint létezik ügye? És csak én érdemlem ki, ezt a szar érzést?!

Jimin pov

Gyerünk Jimin menj oda Hobihoz mond neki, hogy viszont szereted! Na, tudod te mit kell tenned, már RMtől és Jintől megkaptad a kelő fejmosás adagodat nem de? Ne foss már! Semmilyen pszichiátriai hülyeség és legfőképp Kwan se állíthat meg benne. A legjobb, hogy meg se kell szólalnod rögtön tudni fogja, minden az arcodra van írva ne félj!- ecsetelem magamnak, mikor már vagy fél órája a fürdőszoba ajtaja előtt állva, hallgatom sírását, ami széttépi apróbbnál apróbb darabokra szívem, pedig csak kopognom kéne. Hiszen ott van az a valaki, aki össze ragasztaná nem? DE! Ez is csak a szeretet jele, ügye? Hiszen aggódom érte meg.. kellenek a fenének jelek!- fogtam meg  a kilincset nagy levegőt véve, kezdtem kopogni, majd választ meg se várva, hirtelen nyitok be, majd csukom be az ajtót, és megpillantom a falnak dőlve, összegörnyedve, keservesen sírdogálva azt akit tudom, hogy szeretek. Leguggolok elé és biztatóan mosolyogva ölelem meg, szorosan szorít magához.

-          Most már nem szabadulsz!- motyogta könnyfüggönye mögül.

8. rész

Harmadik fél szemszöge az egész rész


Az idősebb dermedten figyeli a kövön összegörnyedő Jimint, akinek könnyei szüntelenül áztatják a konyha hideg padlózatát. Most szembesül azzal, hogy eddig csak menekült, mintsem, hogy segített volna Jiminnek. Erre a bizonyos segítségre lenne szüksége, hogy valaki megértse és eltudja fogadni, ne csak a gyógyszerek egyre erősebb dózisát írogassa fel neki, miközben fogalma sincs, mi zajlik le az emberben. Jin nagy levegőt véve kezd közeledni a fiatalabb felé, majd leguggol mellé és félelme elillan, hiszen most már tudja: Jimin nem önszántából tette, amit tett. Sőt nem is Jimin tette, hanem az őt irányító hangok.


- Minden rendben lesz, megoldjuk - mondja az idősebb nyugodt hangon, miközben a fiatalabb hátát simogatva nyugodtság érzésével töltődött fel, éreztetve vele: nincs egyedül. Próbálja nyugtatni, de még maga se tudja, hogy fog segíteni, de biztos minden magától telhetőt meg fog tenni. Két kezébe fogja Jimin arcát és letörölve könnyeit biztatóan mosolyog, bár már az ő szeme is üveges kissé.


- Gyere - nyújtja a fiatalabb felé jobbját, mire Jimin feláll és az idősebb nyakába ugrik, szorosan ölelve és sokkal nyugodtabban, hiszen nagy kő eset le a sziviről. Az a súly, amit eddig egyedül cipelt, most felét Jinnek adhatja - könnyeivel az idősebb nyakát ásztatja, aki csitítgatva simít a fiatalabb hajába.


***


Suga „Megbasztam Taet egy moziba" pillantással, kaján vigyorral arcán, repülve a büszkeségtől, karján V-vel indulnak haza a kimerítő film után. Tae lágyabb érzelmes pillantásokat mér Sugára, mire ő mélyen szemébe néz, majd magához öleli és így állnak meg az út közepén, teljesen felrúgva a tömegközlekedést. Végül Suga, V-t karjába véve rohan át vele a túloldalra, egy játszótérre, ahol vadul tapad ajkára és továbbra is karjaiba tartja. A fiatalabb kellemetlenül ficánkol, mire az idősebb pirosló arccal dobja le.


- Segíts! - ordítja a fiatalabb a füvön ülve, mire az idősebb szégyenlősen kapja rá fejét.


- Nee, ne.. ne haragudj - dadogja, majd felé nyújtja jobbját, mire V ravaszul húzza magára, így fekszenek a bárányfelhőség alatt, mint két kisgyerek. V Suga karjaiba vonja magát és fejét az idősebb mellkasára helyezi. Suga Tae hajába túr és tincseit kezdi ujjai közé fonni, így fürkészve tovább a kék eget.


- Nézd, egy cica formájú felhő! - mutat fel Tae izgatottan.


- Az nem egy cica, az egy... segg - hangsúlyozza ki az utolsó szót az, aki mindenben csak a perverziót látja.


- Hol van itt segg? - mondja idegesen Tae.


- Hát ott! - mutat fel Suga. - És itt! - markol hirtelen a fiatalabb fenekébe, mire ő felszisszen és durcásan pillant az idősebbre.


- Annyira cuki vagy - jelenti ki Suga, majd Taet tarkójánál fogva hívja hosszú csókra.


***


- Jézusom, hol van Jimin?! - ordította magába, kétségbeesetten Hobi, mikor a mellette lévő sávban egy kecses lábakkal rendelkező feneket pillantott meg, amin biza igen csak ott ragadt a szeme, ahogy az a valaki elgurította a golyót, ami minden bábut tarolt, hirtelen saját lábára ejtette a nehéz testet. Aztán a földön hasalva figyelte az elejtett golyót, ami nem tarolt egy bábut se, kétségbeesetten rohant feléje RM.


- Na, mi van, ki fogott rajtad? - jegyezte meg, majd kiröhögve magát felsegítette a fiatalabbat. Egy sarki boxba cipelte, leültette a lábfájóst, majd szembe ült vele és hasát fogva nevetni kezdett.


- Ennyire vicces?! - vágja RM fejéhez Hope dühösen.


- Ne haragudj, de olyan kis idétlen vagy - röhög Nam. - Remélem Jimin vigyáz rád, amúgy ti most hogy álltok? - kérdi nyíltan Nam, Hoseok szeme kikerekedik egy pillanatra a furcsa kérdés hallatán.


- Egész jól, bár nem rég vallottam meg neki, hogy szeretem..., de még nem válaszolt rá - hajtotta le fejét szomorkásan.


- Hé! Fel a fejjel, nem minden lehet tökéletes, ha érezni fogja úgy is szól majd - biztatta a fiatalabbat, mire az említett egy mosollyal szája szélén felemelte fejét.


- Neked alakul valami Jinnel? - kérdezte érdeklődve Hobi.


- Nem semmi, próbálok közeledni felé, de szinte észre se veszi, valami nagyon gyötri, de nem tudom mi az - gondolkozik el búsan RM, mire Hope biztatóan megveregeti vállát.


- Fáj még a lábad? - kérdi az idősebb.


- Nem, már nem vészes - mosolyog Hobi.


- Akkor menjünk haza! - mondja RM és azzal feláll, majd lábra segíti Hoseokot, akinek kezét átemeli válla felett, ezzel segítve őt.


Ebben a pózban biztonságba érnek haza, RM nyitja az ajtót.


- Én is itt vagyok - sóhajtozik JungKook, majd berohan és letesz 7-8 szatyor ruhát az asztalra.


- Minek ennyi ruha? - érdeklődik Hobi.


- Akció volt, hyung! - vigyorog Kook, majd ledobja magát az idősebb mellé.


- Megjöttünk! - ordítják szinkronban, majd Nam leteszi Hobit a fotelbe, kinek a segítségére Jimin siet, addig RM a konyhába megy meglesni Jint.


- Csengettek! - rohan le Tae a lépcsőn, nyomába Sugával.


A menedzser nyit ajtót, kedvesen köszön, majd megkéri a tagokat, hogy üljenek le a nappaliba, mire izgatottan pattantak a fotelekbe.


- Nos, fiúk, mivel nem soká három éve vagyunk együtt, ennek örömére, mert eszméletlen büszke vagyok rátok és mind arra, amit együtt értünk el. A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét - kezdett tapsolni, mire többiek is követték példáját.


- Elvinnélek titeket egy több napos kirándulásra. Mit szóltok? - döntötte izgatottan oldalra fejét.


- Szuper - ugrott el Hope.


- Merre mennénk? - vigyorgott Tae.


- Jeju szigetére - mosolygott a menedzser. A többiek ujjongva tapsviharba törtek ki.


- Jeju szigete, aszta! - hüledezett Jimin.


- Ezt igennek veszem - ütötte össze tenyerét.


- Ha van egyéb kérésetek, feltétlen szóljatok, pár óra múlva jelenkezem - mondta és már a telefonját nyomkodva hagyta el a dormot.


- Jaj, de jó lesz- mosolygott Hope. - De hány fürdö nadrágot vigyek? - kezdett tűnődni.


- Nem tudom, de hozz nekem is - vágta rá Suga nevetve.


- Hozz magadnak!! - szólt Hobi durcisan.


- Álljatok le! - vágott közéjük Jin. - A fontosabb, hogy mit fogunk főzni - gondolkozott.


- És ki kivel alszik? - reppent fel a kérdés Sugától, majd egy megkapó vigyort dobott kiszemeltje irányába, mire ő csak pirult.

7. rész

Jimin pov


- Sziasztok, mentem! - ordítottam, mire ők is elköszöntek és egy pulcsit kapva hátamra hagytam el a házat a rendelőbe sietve, ahová gyalog is hamar oda érek.


Az orvosnál egy előttem távozó férfi dühösen rohant ki a rendelőből. Mikor benyitottam a pszichiáter elégedett vigyorral a száján két lábát az asztalra dobva pihengetett székében, de rendeződött testtartása, mihelyst meglátott engem.


- Oh, szia, Jimin, ülj le! – mondta mosolyogva.


- Jó napot! – ültem le, lábam keresztbe tettem.


- Hogy vagy? – kérdezte elkomolyodott tekintettel.


- Félek - motyogtam lehajtott fejjel, majd nagy levegőt véve néztem szemébe. - Az egyik hang irányította a testemet. Máskor is éreztem ilyet, de most biztosra tudom, hogy Ő volt és hogy Jint bántotta – hadarok üveges szemekkel, nyugtalanul.


- Jin tudja, hogy nem te voltál, mert ha nem mond el neki, ugyanis lehetséges, hogy Jinben van valami, valami ami a másik személyiségednek szüksége van és ha rájöttök mi az, megtudod állítani Őt – magyarázza különösen figyelmesen.


- Ugyan mire lenne szüksége? – kérdem kissé kételkedve.


- Azt csak ti tudhatjátok, de érezted, mikor nem voltál önmagad?


- Nem éreztem semmit, mintha aludtam volna valahol máshol – gondolkozásomban oldalra hajtottam fejem. – Nem éreztem fájdalmat, minden olyan nyugodt volt és csendes.


- A gyógyszereket rendszeresen szeded? – Igen.


- Akkor azok már nem fogják kiváltani a kívánt hatást. Írok fel újakat – mondta.


Suga pov


Csak durcás arccal tekintek Jinre, míg Tae inkább kissé elszégyellve magát lehajtja fejét, majd jó étvágyat kívánva falatozni kezdünk.


- Ki jön a játékterembe? - reppen fel a kérdés RM-től.


- Én, én, én! – ugrál izgatottan Hobi.


- Én nem, megyek ruhát venni! – mondja lelkesen JungKook.


- Mi menjünk moziba! - fordultam Tae felé, csábos pillantást dobva, majd combjába markoltam az asztal alatt.


- Oké – bólintót kissé megszeppenve.


- Jin, te mész valamerre? - kérdi RapMon.


- Nem, inkább takarítok – mondja szomorkásan.


- Ne izélj már, gyere velünk! - Kérleli RM Jint, aki továbbra is tiltakozik. RM megrázza fejét, feláll és egy beletörődöm pillantással indul az ajtó felé, majd Hobi rohan utána.


- Megyünk mi is? – kérdeztem Taet felállva az asztaltól.


- Finom volt, köszi Jin - mosolygok rá, de nem figyel.


- Induljunk! - pattan fel V és az ajtó felé rohan.


***


A moziba előre megfontolt szándékkal vettem jegyeket egy horror filmre, amik egy hátsó sarki bokszba szóltak. Ha a film unalmas lesz, majd össze melegszünk, mert megint felcsigázott a kis Tae igazából csak rá kell néznem és beindul a fantáziám. Van olyan érzésem, hogy nem fogom sokáig bírni kielégülés nélkül.


Izgalommal várva filmet bámuljuk a vásznat. Végül a sok reklám után egy aranyos szerelmi jelenet kezd kirajzolódni előttünk. Megfogom kezét, amit mosollyal viszonoz, reflexből húztam ölembe, ahogy magamhoz öleltem leheletétől kirázót a hideg.


- Tudtam, hogy nem csak „moziba" jöttünk- jegyzi meg kuncogva.


Nyakára tapadok, és halvány puszikkal árasztom el bőrét, néhány helyen megszíva azt. Néha fel sziszen, majd hajamba túr és tincseimmel kezd játszadozni. Hirtelen a zene a lágyról valami erősre vált Tae válla felet tekintek a vászonra, ahol az édes jelenet egy tüzes szex jelenetre váltott. V is hátra fordul,


- Ez nem egy horror?- süti le tekintetét szégyenlősen.


- Kitudja, mi lenne, ha fokoznánk a hang hatást- húztam perverz mosolyra számat.


Már amúgy is felvagyok ajzva ez most pont jól is jön ők is sikongatnak, nyögdécselnek senkinek nem fog feltűnni, hogy mi is max, majd megjegyzik milyen életszerűek, ezek a hanghatások.


- Micsoda?!- mondta értetlenül.


Magam felé fordítom arcát és halk morgás kíséretében, tapadok vadul ajkára. Két kezével erősen kapaszkodik hátamba. Nyelvünk harcot vív egymással, majd kezem pólója alá nyusztatom és szépen lassan felfele kezdem csúsztatni halvány kockás hasán felérve, megcsípem egyik mellbimbóját mire halk nyögést hallat. Elengedem, míg lerántom róla pólóját, addig övemmel kezd babrálni, leveszem saját pólómat is és elveszem kezét. Huncutul figyelek rá, mire élvezettel végig nyal alsó duzzad ajkán . Nyakamra cuppan és sűrű csókokkal ajándékozva, lassan lefeled kezd haladni és felső testem mindenegyes pontját bejárja nyelvével. Hangos nyögés hagyja el számat. Huncutul fel pillant rám, feláll és csípő táncot járva veszi le nadrágját.


- Nagyon igató vagy!- jegyzem meg alsó ajkamba harapva.


Gyorsan lerántom róla az utolsó textil, mely már lüktető férfiságát fedi. Muszáj, voltam kezembe fogni nemes tagját masszírozni kezdem, válaszul nyújtott nyögéseket hallat, majd végig nyalok teljes hosszán. Elengedem és felállok és ő száját nyaldosva rántja le rólam a nadrággal együtt a gatyát. Vissza ültet és szájába veszi férfiasságom, ami már áll, mint a cövek nem bírom lassúságát, ezért hajába markolva próbálom gyorsítani tempóját és hangos morgást hallatok. Kezem szájába nyomom, hogy benedvesítse azt majd őt bedöntve, kezdem nedves kezem bejáratához vezetni és kör körös mozdulattokkal nedvesíteni azt. Majd határozót mozdulattal teszek, be neki egy majd kettő ujjal tágítom nyílását miközben nyakát csókolgatva enyhítem fájdalmát. Beteszek három ujjat, majd mikor kellőkép tágnak érzem, behelyezem magam, erre hangos nyögése, melyet fogai szorítása tompítottak egyszerre szólalnak meg egy filmbéli nő kéjes sikításával.


Lassan mozogni kezdtem benne és kielégült morgások hajtják el számat Tae csókolgatása közben. Majd határozottan teljes hosszamat toltam belsőjébe már közeleg a kielégülés érzése lassabbra veszem a tempót és hagyom spermám Taebe áradjon. Kihúzom magam belsőjéből vállánál fogva megfordítom, mélyen elmerülök tekintetében, majd tarkójánál magamhoz húzva adok neki nyelves csókok, miközben combomra élvez, kéjes nyögést hallatok és lepattanok székembe. Tae ölembe dobja magát, majd csókolni kezd, és én próbáltam minél tovább élvezni, de a film a végéhez közeledet mi meg hót pucéran hancúrozunk.


- Mindjárt vége a filmnek basszus- toltam el magamtól piros arcát.


Leugrik rólam és pucsítgatva kezdi felszedni ruháit a földről, amire válaszul irányíthatatlan késztetést érezve csaptam fenekére, mire felszisszent. A ruháimat kezdtem gyorsan magamra kapdos. Taere pillantva tolom, már fel van öltözve. Megragadom kezét és felállítom, mihamarabb elszeretném hagyni a helyszint.


Jin pov


Egyedül maradtam itthon csend van, ellehetek a gondolataimmal nincs, kedvem kimenni a hangos világba most nyugalomra van szükségem.


- Megjöttem! – ordította Jimin.


Hirtelen szorongás kerít magába hangja hallatán, ami nyugodt mégis felszültséggel teli.


- Szia, többiek? - kérdi.


- Elmentek, V és Suga moziba, Hope és RM a játékterembe, Jung Kook asszem ruhát venni.


Most tán önmaga, de ebbe se vagyok biztos. Próbálom kerülni tekintetét és figyelmen kívül hagyni hátha elmegy, nem tudom, mire készül, inkább a tányérokra figyelek, de Jimin hangos nyugtalan levegővételét hallom, már egy ideje mögöttem áll mozdulatlanul. Hirtelen kapom, hátra fejem mikor szól.


- Figyelj beszélnünk, kell!- kezdi mondandóját, amit, egy félénk bár megértő bólintással dotálok - Tudnod kell, hogy én hangokat hallok, akik suttogásukkal gyötörnek, próbálnak rávenni, hogy bántsak másokat - keze ökölbe szorul- Én..én Pszichiáterhez járok, miattuk gyógyszereket szedek, de nem halkulnak mindig egyre hangosabbak és erősebbek. A múltkor az egyik átvette az irányítást fellettem. És én csődöt mondottam nem voltam képes megállítani nem segítettek a gyógyszerek se – lehajtja fejét és könnye kicsordul– Az orvos szerint valami kapocs van közted és közte. De Ő bántani akar téged. Én kurvára rettegek magamtól – ordítja, könnyfüggönye mögül, és hirtelen görnyed össze a hideg kövön.- Ne, mond, el senkinek könyörgök-, motyogja.


Egy ideig remegve tág pupillákkal bámulok rá.

Kérdések

Sziasztok! ^^


Elértük az 1K megtekintést(Wattpadon), ami számunkra hihetetlen!!! De eljutottunk idáig és szeretnénk megköszönni, hogy olvassátok a sztorit, a sok csillagot és persze az aranyosabbnál aranyosabb kommenteket, amiket nagyon szívesen olvasunk, ezért kommenteljetek bátran, és ha van kedvetek, írjátok meg:


- Hogy tetszik a sztori?,


- Van esetleg valami, amit nem értetek?,


- Mit vártok a további részektől?,


- Humort vagy horrort szeretnétek?,


- Jimin helyében elmondanátok Jinnek a tudathasadásotokat?,


- Jimin helyében viszonoznátok Hoseok szerelmét?,


- Jin helyében mit gondolnátok Jiminről?


És ti is tehettek fel nekünk kérdéseket itt, kommentben. :))

6. rész

! Dr. Me-Sung Joon pszihiáter : teljesen kitalált (OCC) karakter.


Seo Hyun titkárnő: szintén (OCC) !


Jimin pov


- Jimin áljuk le! - lök el magától óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést, én... – nagy levegőt vesz, kezét mellkasomra helyezi. - A szívedet akarom, mit meg nem adnék azért, hogy viszont szeress – mint drámai filmjelenetbe, arca piros lesz, a takaróba temeti, én meg csak tág pupilláimmal meglepetten bámulok rá, mint borjú az új kapura. Néma csend van, még mindig nem fogtam fel pontosan mi is történik velem. Hirtelen Hope felkapja fejét, arcáról egy könnycsepp gördül le, amit le is törölnék, de felállt, kiviharzik a szobából és maga után becsapja az ajtót. Még egy ideig magam elé meredek és gondolkodni kezdek. Hope bevallotta nekem, hogy szeret mármint tudtam, hogy kedvel, mert állandóan fogdos és ragaszkodik hozzám, ott próbál segíteni ahol, tud, de én azt gondoltam, hogy ő alapjáraton ilyen, arról sejtelmem se' volt, hogy szerelmes. Nagyon meglepett vele, nem tudom, tudnám-e viszonozni érzéseit, mert a tapizás és néhai dugás nem hasonlítható egy kapcsolathoz. Egy kapcsolathoz, ami igencsak nem lenne zökkenő mentes, a személyiség zavarom mellet meg pláne. Megrázom fejem, felállok a fürdőhöz sietek, kopogni kezdek, de semmi válasz.


- Hoseok hyung, tudom, hogy bent vagy! Gyere ki, kérlek! – dübörgök még párat, majd szipogásra leszek figyelmes.


- Nyisd ki, bemegyek! - szóltam, és ajtó kattanás után be is nyitottam. Hopeot ott pillantottam meg a kád szélén ülve. Kisírt szempárjával pillant fel rám.


- Bocs, hogy így kirohantam, csak hirtelen megrohantak az érzelmek.


- Hoseok, én nem igazán tudom mit érzek – mondom bátortalanul és leülve mellé, fejem vállára hajtom.


- Semmi baj, ha érezni kezded, tudni fogod - mondja nyugodt hangon és megsimogatja fejem tetejét, majd óvatosan feláll és nyújtózkodva kimegy a fürdőből, én még üldögélek a kád szélén, telefonom csörögni kezd, a menedzser hív, felveszem:


- Szia Jimin, most beszéltem az orvosoddal, mondja, hogy ha úgy érzed, be mehetsz hozzá ma.- mongya a menedzser.


- Rendben, köszönöm – mondtam és már le is tette a telefont.


Bezártam az ajtót, hogy letudjak zuhanyozni, a gyors tusolás után egy törölközőt a derekam köré tekerve rohantam a szobámba, ahol Hope az ágy szélén telefonját nyomkodva üldögél, hirtelen felkapja rám fejét és arca piroslani kezd, majd lehajtja fejét, de aranyos!


- Ja, bocs - mondom kuncogva, majd tőle elfordulva kísérelek meg felöltözni.


- Mennem kell, majd jövök-, mondom.


- Ooké, szia! - dadogja, tarkóját vakargatva zavarában.


Kisiettem a szobából, le a lépcsőn.


- Sziasztok, mentem - ordítottam, mire ők is elköszöntek és egy pulcsit kapva hátamra, hagytam el a házat a rendelőbe sietve, ahova gyalog is hamar oda érek.


Tae pov


Mikor kinyitom szemem, Suga karjaiban ébredek. Mozgolódásomra csakhamar felkapja fejét, megdörzsöli szemét, majd két ásítás között nyom homlokomra jó reggelt csókot, mire teljesen be pirulok, majd huncutul vigyorog.


- Aranyos vagy Tae - böki ki hirtelen, amire még vörösebb leszek, erre elégedett kuncogásba kezd.


Majd kikászálódik a takaró alól egy szál semmibe. és hó fehér fenekére leszek figyelmes. Merevedés elkerülése érdekében. arcomat a takaróba temetem.


- Taehyung, hol a gatyám? - kérdi.


Hirtelen felkapom fejem, amit igen csak meg bánok, teljes fedetlen testével felém fordulva, huncut mosollyal a szája szélén áll előttem.


- Basszus Suga, nem tudom, vegyél ki egyet a dobozból! – mutatok szekrényemre, majd ismét takaróba nyomom fejem.


- Ne hisztizz, te dobáltad szét a ruháimat a tegnapi akció közben! - vágja a fejemhez, amiben teljesen igaza van.


Hogy lehet valaki ennyire pimasz, ráadásul korán reggel?! Végül felöltözik és kimegy a szobából. Majd én is magamra veszek valamit és utána megyek


A lépcsőn együtt megyünk le, egyenesen a konyha fele ahol Jin főzőcskézik.


- Jó reggelt! - ordítjuk Sugával szinkronban.


- Jó reggelt! - mondja boldogan.


- Tae, segítesz megteríteni?- kérdi


Jinhez megyek, aki már nyomja is a szalvétákat és az evő eszközöket a kezembe, Suga rohan nekem segíteni, elveszi a kupac felét, majd elrendezgetjük az asztalon.


A lépcsőn hirtelen Jimin rohan le, köszön, majd elhagyja a házat.


- Megyek, szólok a többieknek - mondja Jin, majd a helyiséget elhagyva rohan fel a lépcsőn.


Suga azonnal észre veszi, hogy szabad a terep, és hátulról megölelve fejét vállamra hajtja, én csak mosolyogva oldalra döntöm fejem és így ringatózunk egy ideig, amikor Hope beér a konyhába, elugrok Yoongi karjaiból, amire ő csak hangos nevetésbe kezd. Hobit nem különösen izgatja a dolog, csak leül az asztalhoz, majd Namjoon, Jungkook és Jin is megjelenik. Mindnyájan helyet foglalunk, Jin még sürög-forog egy ideig, majd mindenki elé egy kis tányér kimcsit, mellé egy tál rizst és egy tál zöldséglevest helyez, aztán leül Rapmon mellé. Suga mellettem ülve talpával lábszáramat kezdi csikizni, mire kuncogni kezdek.


- Ne játszadozzatok evés közben! - szól ránk Jin.


Suga csak durcás arccal tekint Jinre, míg én inkább kissé elszégyellve magam lehajtom fejem, majd jó étvágyat kívánva falatozni kezdünk.


Pszichiáter pov


Korán reggel a munka megkezdése előtt hívott a BTS menedzsere, szeretne velem konzultálni Jimin esete miatt. Azonnal adtam is neki időpontot, ami tizenöt perc múlva lép életbe. Még nem találkoztam vele élőben, mindig közbe jött valami, eddig csak telefonon konzultáltam vele.


- Seo Hyun, hoznál nekem egy kávét? - kérem meg titkárnőmet, aki már rohan is be, kávémmal a kezében.


- Egészségére! - mondja kedvesen, majd kezembe adja a forró csészét.


- Köszönöm.


- Kivel kezdesz ma? Van valamire szükséged? – érdeklődik figyelmesen-


- a BTS menedzsere jön konzultálni. Egyenlőre nincs, köszönöm meg vagyok – válaszolok, majd dobok egy mosolyt. Bólint, majd elhagyja a helyiséget.


- A menedzser meg érkezett - szól.


- Küldje be!


- Jó reggelt, doktor úr! – illedelmesen köszön, amit viszonzok


- Kim Se Jin vagyok-mosolyogva,fogkezet


- Örvendek én Dr. Me Sung Joon pszichiáter vagyok -mondom udvariasan- kérem, foglaljon helyet!


Az asztalom elött elhelyezet, székhez kisérem leül, majd én is elfoglalom helyem. Tekintetét kezdem fürkészni de szemébe az aggodalom mellett érdekes láng lobogót, netán lehet ő is meleg? Hajtom fejem oldalra gondolkodásomra, mire ő csak kezét markolássza idegességében, ami egyre tetézi vágyamat, hogy feltegyek neki egy-két izgató kérdést. Szemem arcáról egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, kár, hogy csak felsőtestéig láthatom, túl magas az asztalom, feljebb ülök székemen, karomat össze kulcsolom. Felpillant rám.


- Valami gond van? - kérdi meglepődve.


- Semmi-semmi - hárítom.


Arca mintha pirulni kezdene, és újra kezét kezdi tördelni idegességében. Nagy levegőt veszek, végtére is a munkahelyemen vagyok, nem egy meleg bárba, bár lennének ott is ilyen kis félénk férfiak, ilyen tökéletesek! Megköszörülöm a torkomat.


- Említette, hogy Jiminről lenne szó, mi a probléma? - térek a tárgyra, mivel elvileg pszichiáter vagyok. Igen, pszichiáter, nem a munkahelyen kell magam kiélnem, nem!! - hangoztatom magamba.


- Elszeretném vinni a csapatot kirándulni, és érdekelne, Jimin bírná-e ezt a túrát, nem kelne-e ki magából, elvileg mostanában tudtommal nem volt vele gond - válaszol, végig tekintetembe meredve, bólintok.


- Persze, bírni fogja, de írhatok fel neki pár vitamint – mondom nyugtatás kép. – Azért említse meg Jiminnek, hogy a mai nap folyamán látogasson el hozzám.


- Van még valami? - kérdem órámra pillantva, hiszen nem soká' jön a következő páciensem, legszívesebben lemondanám, de nem hiszem, hogy tovább épp ésszel egy légtérbe tudnék maradni vele anélkül, hogy le ne támadjam, így is kezd előmászni a perverz énem.


- Nem, semmi más - mondja bátortalanul, feláll és kissé meghajolva fog kezet, amit egy mosollyal viszonozok.


- Viszlát! - mondja, és elhagyja a rendelőt, remélem annak ellenére, hogy most láttam először, nem utoljára. Vissza ülök székembe és elégedetten dőlök hátra és teszem fel lábaimat az asztalra.

5. rész

- Kwan vagyok - teljes fogsorát villantja, borzongató mosolya közben.


Elém lép és kezet fog, de fogása erősödik, pupillája kerekedik, nyaka megrándult, teljes erejéből szorít, amitől a földre esek, szédülők. Kwan köröket ír le körülöttem.


- Nem is őrülsz nekem? - Mondja, majd sátáni kacaj hagyja el száját.


Leguggol hozzám, hajam elsepri szememből, szenvedésemben egy könnycseppet hullajtok.


- Rettegsz tőlem, mi!?


Amit eltalált, nagyon félek tőle, ő tényleg nem Jimin. Bár vele már többször találkoztam, mintha már láttam volna álmomba ezt a tekintetet, mely végig kíséri minden egyes mozdulatomat, rendíthetetlen módon figyeli, mikor tud elkapni.


Kwan pov


Ez a hülye végre engedte, hogy színre lépjek, olyan gyenge. Most nem csak tetteit, hanem egész testét tudom irányítani. Ha saját testem lenne, már rég földbe tiportam volna Jimint. Muszáj cselekedni. Nem engedelmeskedik eléggé, már rég több embert lett volna lehetősége kivégezni, de csak rózsaszín felhők lebegnek a feje felet és állandóan álmodozik, és én ezt nem bírom elviselni. Így hát én fogom megkínozni a kis hercegnőt, már nagyon várt rám, régen láttam azokst a sebhelyeket, amiket én ejtettem. A puha selymes bőre csak érintésemre vár, egy kés kíséretében.


És most elkaptam, körözök körülötte párat, hogy tudassam vele, nem menekülhet. Leülök mellé, máris könnyes pici szeme, tekintete félelemmel teli, retteg tőlem, összes izma megrándult, ezt is én váltottam ki belőle. Letörlöm egy szem, elhullajtott könnycseppjét. Kezénél fogva felállítom, keze ujjával letörli a maradék könnyet arcáról. Magamhoz háttal állítom, késem, ami zsebemben lapul, előrántom. Nyakához emelem, mikor a kés hideg éle torkát csiklandozza, behunyja szemét, eltudom képzelni, ahogy egész élete lepereg előtte, könnye kicsordul. Még nem vágok bele bőrébe, hagyom hadd érezze a karcolásokat. Rángatózni kezd, védekezni próbál, kiakarja venni a kést a kezemből hirtelen, elengedem, bele kap a késembe, kis vércseppek hullnak az apró karcolásból, mely majd nem az ereit éri. Elkezd szaladni előlem, de ez csak fokozza az ölési vágyamat. Utána megyek, és elé ugrok, mikor hirtelen fejen vág egy, a szekrényből kivett baseball ütővel.


Szédülni kezdek, próbálok talpon maradni, neki esek a szekrénynek, igyekszek megtartani magam. Nehezen, de sikerül, bár fejem hasogat, és vércsepp gördült le homlokomról, amit le nyalok, majd megérezve ízét, széles mosoly teríti be arcom majd, ismét Jinnek indulok, aki már a szobája ajtaját feszegeti, próbálja kinyitni, azonban szoba társa bezárta azt. Meglátva engem, elengedi a kilincset hátra lép, erőt vesz magán és megint ütőt ragad, remegő kezébe, de ezúttal nekem dobja, ami államon talál, ájultan földre esek...


Jin pov


Sikerült megállítanom. Most nem mozdul, egy helyben fekszik, homlokáról vércseppek hullnak alá. Rángatni kezdem az ajtó kilincset, végre kinyílik, bemegyek, majd bezárom. Az ajtónak háttal dőlve görnyedek össze, arcomat kezembe temetem. Még hallgatózok, hátha elmegy, vagy észhez tér, vagy meghal, vagy tudom is én, csak hagyjon már békén. Egyre bővebben potyognak könnyek a szememből, ahogy végig futnak rajtam az emlékképek. A hideg is kiráz. Nyakamat kezdem fogdosni, ami tele van apróbbnál apróbb kés nyomokkal, amik égnek, mikor megérintem őket. Összeszedem magam, felállok és Nam mellé bújok be az ágyba, aki neszem meghalva fordul egyet, de nem ébred fel. Teljes testtel felé fordulok és arcát nézem, miközben békésen bóbiskol, egyem meg, de édes. Ahogy őt nézem, kezdem magam jobban érezni és biztonság érzet kerít magába. Kénytelen vagyok megállni, hogy ne húzódjak közelebb hozzá. Olyannyira közel, hogy szuszogását fülemen érzem, kezem derekára helyezem, lassan csak megnyugszok és elalszok.


Jimin pov


A földön fekszek, a fejem hasogat és vércseppek hullnak szemembe, amit letörlök pulóverem ujjával. Mit csináltam? Hol voltam? Ez kinek a vére? Miért fáj a fejem? Egyáltalán mi történt itt? Ezek a kérdések motoszkálnak fejemben, de nem emlékszem semmire.


- Én voltam kiengedtem a gőzt – Szólt egy hang büszkén.


- Mégis mit csináltál? – kérdem dühösen.


- Kérdezd meg a hercegnőt! - közli, majd sátáni kuncogást hallat, ami visszhangzani kezd fejemben.


Mikor kezdek észhez térni és rájövök, magammal beszélgetek, felállok és a fürdő szobába vánszorgok, ahol a tükörbe nézve megpillantom az arcomon az ütések nyomait. Bő vízzel lemosom a vért az arcomról, majd fertőtlenítőt veszek elő, és egy vattára öntök belőle, majd sebeimhez érintem, nagyon csíp, de végül sikerül lekezelnem. Megint elindulok a konyhába gyógyszerért, ami egy felső polcon van, így egy széket készítek elő magamnak, az órára pillantok, hajnali egyet mutat. Ráállok a székre, nagyot nyújtózok, majdnem elérem, de szék lába mozogni kezd és én Hope karjai közt landolok, aki egy nagy mosollyal tekint le rám. Stabilan tart, el se akar engedni végig tekintetemet fürkészi, ami egyre csak egy paradicsom árnyalatát veszi fel, amit észre véve halk kuncogásba kezd, majd letesz.


- Hoseok, leveszed nekem azt a doboz légy szíves? - kérem meg piroslóan, a nálam magasabb hyungot.


- Persze, Tökmag- becézgetve célozgat alacsony termetemre.


Szememet összehúzva tekintek rá, erre válaszul felkacag, majd kezembe nyomja a dobozt, amiből kiveszem gyógyszerem és egy pohár vizet engedek magamnak.


- Csak nem beteg vagy, Jimin?- kérdi aggódóan, majd kezét homlokomra tapasztja.


- Nem vagyok, ez csak vitamin- hárítom.


Eiközben egy nagyon erős nyugtatóból dupla adagot vettem be. Majd Hope-val a nyomomban kimentem a konyhából, és felsétáltam az emeletre, a födőszobába bemenve zártam magam után az ajtót, amin keresztül Hoseok kopácsol, szüntelenül.


- Mindjárt megyek! - ordítok ki a türelmetlen hyungnak.


A tükörbe meredek, kezemet végig vezetem fal sápadt arcomon, ami nem rég pirosban ragyogott, most a nyugtató elvette színét. Végtagjaim egyre nehezebben mozognak. Kinyitom az ajtót, Hope kétségbeesett tekintetébe ütközök, kijövök a fürdőből, a szobám felé vánszorgok, lassan, út közben nyom el az álom...


Hope pov


Kezdem megszeretni Jimint. Egyre jobban, többet szeretnék belőle, többször megérinteni, mosolyt csalni az arcára, kényeztetni és mindig a nyomában lenni, minden mozdulatát figyelni és óvni minden bántalomtól. Ne essen baja, míg velem van, míg engem lát. Biztonság érzetet akarok benne kelteni.


Így amikor korábban a lépcsőn jöttem lefele, már láttam, hogy egy széken egyensúlyozva próbál leszedni egy dobozt. Mikor oda rohantam hozzá, pont leesett, így karjaimba zárhattam, biztonságosan, mire pirosló arcával jutalmazott meg. És most eltökéltem, bevallom neki, hogy szeretem és akarom őt, ha eddig még nem jött volna rá, pedig elég egyértelmű jeleket küldtem felé, amik kikérem magamnak, nem csak fogdosásból álltak. Én igenis mindig érzelmeket viszek a tapizásba, amivel kimutatom ragaszkodásomat egy-egy testrésze felé. Természetesen tisztába vagyok vele, hogy elég perverz vagyok, de ez csak azért van, mert a kezem gyorsabban jár, mint a szám, mármint hamarabb markolok fenékébe, mint hogy azt mondjam neki: feszes a bőre. De hát, ha egyszer nem tehetek róla, minden egyes mozdulata számomra erotikával teli, teljesen mindegy, hogy milyen ruhát hord, még méhész cuccban is rátudnék izgulni.


De persze mindig a legjobb pillanatokat fogom ki az érzelmek bevallására. Pont akkor, mikor elmondása szerint vitamint, valójában pedig nyugtatót vett be, és a fürdőszoba tükröt nézegetve simogatja arcát. Ami mostanra hófehér. A fürdőszobából mikor kijött, a szobába vette az irányt, azonban ismét karjaim közt landol, amit most nem mosollyal, hanem ijesztő nyöszörgéssel viszonoz.


Beviszem a szobába, lefektettem az ágyra, megigazítom fejét, kezem homlokára rakom, ami ég a láztól. Kiszaladok a fürdő szobába. Egy tál hideg vízzel és törölközővel jövök vissza, a vizes szövettel végig simítom arcát, majd homlokára terítem. Leülök mellé és arcát fürkészve próbálom diagnosztizálni betegségét, de egyelőre csak lázat állapítok meg. Ismét vízbe mártom a törölközőt és homlokára terítem. Leszaladok a konyhába lázmérőért és gyógyszerért, amit nem akarok neki így, nyugtatóra beadni. A lázmérőt hóna alá helyezem, mire halk nyögést hallat. Pár percig bent hagyom, addig csak arcára meredek, nézem forró testét, ami néha-néha megremeg a takaró alatt, arcába kezdd vissza térni a szín, kiveszem a lázmérőt, 37,08 C–t mutat, lejjebb ment a láza. Cserérem a törölközőt. Szemét résnyire kinyitja.


- Hoseok, te vagy az? – motyogja, komásan.


- Igen, jobban vagy? - mosolyogva simítok végig forró arcán.


- Kösz hyung, hogy ápolsz engem – dörmögi hálásan.


-


Jimin pov


A szobában kipihentem keltem reggel. Egész este Hope viselte gondom, aki most is kezemet fogva, térdelve alszik mellettem, csendesen. Megsimogatom haját, felé hajolva nyomok feje tetejére egy csókot, amit megérezve gyorsan felkel és felül mellém az ágyba, kezét derekam köré fonja, egész közel húzódik, meleg leheletét nyakamon érzem, amitől kissé kiráz a hideg, fejem fejére hajtom, pihenünk míg pár percet, mikor hirtelen számra tapad, érzékien csókolni kezd, amit készségesen viszonozok. Hajamba túr, majd tincseimet megrántva húz még közelebb magához, nyelve csak lassan, élvezettel csúszik be a számba és ott kezd kedvére játszadozni, egyre csiklandósabb helyeket érintve, így kényeztet. Kezem pólója alá csúsztatom, végig simítok halvány kockáin, majd megdörzsölöm egyik mellbimbóját, mire felszisszen.


Jimin, álljunk le! - lök el magától, óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést...